Külföldön is nagy viták vannak arról a lókiképzők körében, hogy kifelé, vagy befelé forduljon-e a ló, ha szabadon dolgozunk vele a körkarámban.
Ahogy mindennek, ennek is van jelentése és jelentősége egyaránt.
A Monty Roberts módszer egyik legértékesebb eszköze a csatlakozás, ami röviden összefoglalva egy kapcsolatfelvétel a lóval.
Már sokszor írtam a lényegéről és a menetéről, valamint arról, hogy életünk végéig gyakorolni kell ahhoz, hogy jól csináljuk. A csatlakozás egy gyakorlat, aminek a során minimum kétszer meg kell fordítanunk a lovat. Azért írom, hogy minimum, mert lehet több forduló is, ha a kommunikáció úgy kívánja, de ez a cikk most nem erről szól. A fordulók lényege az, hogy a ló mindkét szemével meg tudja figyelni a helyzetet és minket. Erre azért van szükség, mert a lovak agyféltekéi között csekély az információáramlás - maximum 20-30%- ez a látásukból is adódik, tehát, amit a jobb szemmel megnéznek, annak az információnak a legnagyobb része csak a jobb agyféltekében tárolódik. Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, a bal szemükkel is meg kell nézniük az adott szituációt, embert, vagy tárgyat.
Biztosan minden lovas tapasztalta már azt, hogy ha például levesz magáról egy kabátot lovaglás közben és azt leteszi a pálya szélén, majd ellovagol mellette jobb kézen, ahol nincs is semmi gond, majd átmegy balkézre és a lova úgy tesz, mintha akkor látná először a kabátot.
Ez nem amiatt van, mert a ló “buta” hanem azért, mert csak a jobb oldal tárolta el a kabát képét.
Ezért kell tehát egyrészt mindent megmutatni mindkét “félnek” illetve ezért is kell a körkarámban fordulót kérni csatlakozáskor.
Én a csatlakozás során mindig kifelé fordulóra törekszem. Ennek több oka van. Az első a biztonság, hiszen ha a ló elfelé fordul tőlem, akkor nem is indul meg felém. Sokan mondják, hogy „Jó, igen, de így viszont megrúghat.” Ha valaki jól helyezkedik, akkor ez nem fordulhat elő ebben az esetben. A második egy bizalmi kérdés, hogy a ló beenged-e engem egy pillanatra a vakfoltba a háta mögé. Egy nagyon félős ló, amelynek csekély vagy sok rossz tapasztalata volt az emberrel, biztosan szembe fog fordulni. Ezt az első pár alkalommal szoktam hagyni és az a tapasztalatom, hogy ahogy nő a bizalom, úgy megengedi a ló magának azt is, hogy elforduljon tőlem. Azok a lovak, akik bizonytalanok és ebből a bizonytalanságból vagy dominanciából adódóan el akarják foglalni a helyemet a körkarám közepén, hajlamosak befelé fordulni és elindulni az ember felé. Ez nagyon veszélyes tud lenni. Ezeket a lovakat mindig igyekszem kifelé fordítani és nem engedem bejönni addig, amíg nem hívás pozícióban vagyok. Ahogy az előző cikkemben írtam a szemkontaktus jelentőségéről, itt is meg kell említenem, hogy mindent a testpozíció illetve a szemkontaktus határoz meg. Tehát azt is, hogy egy ló kifelé vagy befelé fordul-e. Ennél a pontnál mindenképpen szeretnék pontosítani. Egy jól képzett lónak, ami tiszteli az ember kéréseit tudni kell kérésre kifelé és befelé is fordulni, ha csak lemozgatásról beszélünk a körkarámban ennek ellenére én nem szeretek befelé fordulót kérni. És ennek az az oka, hogy ha odahívom magamhoz a lovat a testbeszédemmel, majd abból továbbküldöm, akkor a lovak nagy része ettől frusztrált lesz, mert nehéz nekik különbséget tenni. Sok olyan lóval találkoztam már, ami emiatt sunyítva jött az ember felé a forduló után, mert nem tudhatta előzőleg, hogy továbbküldés, vagy pedig dicséret lesz belőle.
A csatlakozás során pont ez az egyik lényeg, hiszen az egy párbeszéd, aminek szabályai vannak. A fordulók kifelé, tehát elfelé történnek az embertől, a behívásával viszont befelé hívom oda a lovat, a kör közepe felé. És itt van az a különbség, amit a ló könnyebben tud értelmezni.
De tulajdonképpen hogyan kell kérni a kifelé fordulót? Ha a ló jobb kézen megy, akkor a cél, a ló jobb szemének elküldése úgy, hogy átlépem az egyensúlyi pontot, az én testem síkja párhuzamos marad a lóval, a futószárat megemelve segítem a blokkot és “eltolom” magamtól a jobb szemet. Ezt a mozdulatsort, az 1, 2, 3 és 4-es képeken lehet megfigyelni. Ha nem adok elég teret, akkor a ló gyorsítani fog a szűkülő hely miatt, ami a nyomásba dőlés miatt következik be.
Ha minden mozdulatom helyesnek tűnik, de a ló valamiért befelé kezd el fordulni, akkor azt mindig megpróbálom korrigálni úgy, hogy abban a pillanatban, amikor elkezd befelé fordulni én visszalépek hajtó pozícióba, majd a teret kihasználva újra leblokkolom a lovat és kifelé fogom tudni fordítani. Van olyan eset, amikor egészen lépésig le kell lassítanom a lovat ahhoz, hogy ne rohanjon bele a fordulóba és sikerüljön kifelé fordítanom.
Összefoglalva tehát egy egyszerű fordulóból is lehetnek olyan problémák, amikor a ló frusztráltan közelít az ember felé, amit nagyon könnyű úgy értelmezni, hogy „támadni akart”. Ilyenkor ha az ember nem ismeri fel a helyzetet és nem megfelelően reagál, akkor kialakíthat a lóban egy nem kívánatos viselkedést, ami nagyon sok területre is kihat a későbbiekben.
Ahogy mindig, az egyértelmű, fair kommunikáció a legfontosabb, miközben szem előtt tartjuk az adott lovat.