top of page
  • Pataky Kata

A fiatal lovak előkészítésének fontossága – illetve a felmerülő problémák kezelése

Ezúttal egy írást hoztam, amivel be tudom mutatni azokat a problémákat, amik a csikók elindítása közben keletkezhetnek, és amikkel a legtöbbször fordulnak hozzám.


A csikókra való első felülés egy nagyon fontos mérföldkő az életükben és általában nem szokott nagyobb problémát okozni. Általában. De ha igen, akkor nagyon meghatározza ló további életét, főleg ha az ember nem ismeri fel azt, hogy hogyan kellene az adott lónak segíteni. Hiszen a lovak nem úgy születnek, hogy kész vannak arra, hogy ember üljön a hátukra. Ha belegondolunk, akkor minden, amit velük csinálunk, az a természetük ellen való. Oda ülünk, ahol a ragadozók évmilliók alatt támadtak. A hevedert is ott húzzuk meg. Patkoljuk őket, felvesszük a lábaikat, kikötjük őket, feltesszük a lószállítóra stb. és ezek szintén olyan tevékenységek, amelyek egy menekülő állat számára nagyon veszélyesek. És fontos azt is figyelembe venni, hogy minden ló tanulási képessége különböző. Vannak olyan lovak, amelyek nagyon hamar megértik, hogy az ember nem jelent veszélyt és nagyobb gond nélkül felengedik a lovast a hátukra. De vannak olyan lovak, amelyek nehezebben értik ezt meg. És ellenállnak. Ilyenkor szokott jönni az, hogy ha jól megverjük őket, akkor majd nem ugrálnak. Ez is működhet egy ideig, de én szívből hiszem azt, hogy az erőszak sohasem lehet motiváció az együttműködésre. És gondoljunk bele emberként: Ha valamit nem értünk és megvernek miatta, akkor jobban fogjuk érteni? Nem. Biztosan nem. Viszont félni fogunk az újabb veréstől. Én nem szeretném soha megélni azt, hogy a lovam azért van velem, mert tőlem sokkal jobban fél, mint bármi mástól. Ezért inkább azon dolgozom, hogy rám bízott ló megértse a kérésemet és akarjon velem együttműködni.


A leggyakoribb problémák általában abból adódnak, hogy a csikók nincsenek megfelelően előkészítve. Számomra a megfelelő előkészítés azt jelenti, hogy elfogadja a nyerget, tud a nyereggel a hátán elengedetten mozogni minden jármódban. Fel tudom venni a lábait és kettős futószáron együttműködően dolgozik. Tudja az irányokat, a két szár meghúzására tudja, hogy meg kell állni, és a megfelelő testbeszéd, hangjelzés, valamit szársegítségekkel lehet átmeneteket kérni tőle. Amikor ezeket mind ismeri és készségesen együttműködik, akkor általában még a bábu lovast megemelem mellette, ha kell akkor rá is ültetem, és csak ezek után jöhet az igazi lovas.






A legsűrűbben előforduló rossz reakció – elugrás, kifordulás, menekülés - az első felülés során akkor történik amikor az ember a bal oldaláról átkerül a jobb oldalra is. Ez a látásuk miatt jelent problémát, hiszen ahogy átkerül a lovas az egyik oldalról a másikra, egy pillanatra bekerül a vakfoltba, majd újra láthatóvá válik, ráadásul mindkét oldalon. Ezért nagyon fontos mindkét oldalt képezni és sok hajlítást és fordulót kérni dupla száron földről, hogy a ló megszokja a látványt.



Vannak lovak, amelyek látszólag könnyedén viselik az első felülést, de aztán egy pár lovaglás alkalmával csúnyán odavágják a lovast. Az ilyen lovak általában nem voltak elengedve az első nyereggel szabadon és soha nem tudták „lejátszani” azt magukban, hogy valami van a hátukon, aminek nagyon nem kellene ott lenni. Én mindig elengedem a csikókat az első nyereggel, és szinte kivétel nélkül ugrálnak, bakolnak vele, ami teljesen rendben van. Ha futószáron tartjuk őket, akkor már nem engedik meg maguknak az ugrálást annyira és nem is tudnak belenyugodni. Ezért a feszültség bennük marad és az a tapasztalatom, hogy próbálják visszaszorítani az ösztönöket és vigyázni az emberre, de egyszer csak ez előjön és sokkal nagyobb bajt tud okozni, mint ha hagyták volna az elején szabadon mozogni.


És természetesen olyan is előfordul, hogy van egy vagány lovas, aki azt mondja, hogy majd ő fennmarad, akármennyire is ugrál a csikó, és esetleg mégsem sikerül a mutatvány és a lovak leesik. Vagy ami még rosszabb, hogy nem megfelelően van rögzítve az első nyereg és lefordul a ló hasa alá. Ez mind nagyon nagy trauma a lónak és minden esetben mínuszról indul az újraképzés.


Mindig annyira finomítom le a kérésemet, amiben a ló tud gondolkodni és meg tudja érteni a feladatot. Ha egy western nyereggel éri trauma, akkor például egy pici galopp nyerget teszek fel, és nem rögtön a nagy nyereggel próbálkozom. Ha az is sok, akkor csak futószáras hevedert raktok. És mindig csak annyit emelek a kérésen, amennyit a ló megértéssel tud fogadni. Ha a menekülésen gondolkodik a feladat közben, akkor csak a harcra van esélyem.


És akkor még pár szór a dupla futószáras képzésről, ami a Monty Roberts módszer egyik nagyon fontos részét képezi. Azonban nem csak csikókat lehet vele képezni, hanem már idősebb, gyakorlott lovaknak is nagyon jó „lemozgató” eszköz. Én mindig azt érzem a lovainkon, hogy kifejezetten élvezik a duplaszáras munkát. Anélkül, hogy a lovon ülnénk, van esélyünk szinte bármilyen lovardai alakzatot kérni a lótól, csikóknál pedig elengedhetetlennek tartom az irányok a felvételek és az átmenetek tanítása során.


Nagyon fontos az, hogy először körkarámban kezdjük a hozzászoktatást, hiszen a lovaknak furcsa lehet az, hogy csánkjuk mögött jön át az egyik futószár. Ha esetleg a ló megijed, akkor egy körkarámban van esélyünk annyit engedni a szárakon, hogy ne legyen még nagyobb ellenállás a lóban és hozzá tudjon szokni az érzéshez.


A következő képeken láthatjuk, hogy hogyan lehet fordulókat kérni, illetve hátralépést.




Amikor már mi és a lovunk is gyakorlottabb, akkor lehet teljes lovardában is gyakorolni. Az a tapasztalatom, hogy a lovasok is sokat profitálnak ebből, hiszen mindkét szárra szükség van, ugyanúgy, mintha lovagolnánk és nagyon szépen meg lehet tapasztalni a külső és a belső szár használatát, hogy mennyivel kell megtartanunk azokat, akár egyenesen akár pedig fordulókban.

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy mindig változatos foglalkozásokat töltsünk a lovunkkal és ezzel fejlesszük magunkat is.


19 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
bottom of page