Az előző cikkemben írtam a Monty Roberts módszer egyik legfontosabb eleméről, a csatlakozásról.
A mostani írásomban szeretném megismertetni az olvasókat a lovak azon tulajdonságaival és adottságaival, amit véleményem szerint minden lóval foglalkozó embernek ismernie kell ahhoz, hogy „lószerűen” tudjon bánni és kommunikálni a lovakkal.
Az evolúció
A ló elsődleges célja az életben a túlélés. A túlélés magába foglalja a szaporodást, a táplálkozást, és a ragadozók elkerülését. A természetes szelekció gondoskodik arról, hogy azok az egyedek, amelyek nem rendelkeznek a megfelelő képességekkel, nem tudnak alkalmazkodni, azok nem élnek túl, így nem is örökítik a gyengébb génállományt. Ez a természetes szelekció azt eredményezte, hogy mindig csak a legjobb, legerősebb élt túl az idők során. Ezek az egyedek azért éltek túl, mert képesek voltak különbséget tenni a fontos, jelentőségteljes dolgok, amelyek alkalmazkodást igényeltek tőlük, és a kevésbé jelentőségteljes dolgok között.
A ménes
Annak érdekében, hogy lovak a vándorlás során túléljenek a vadonban, családban, úgynevezett ménesben élnek. A ménes egyik nagy előnye a létszámban rejlik. Minél többen vannak, annál könnyebb elmenekülni a ragadozók elől. Ez a szociális élettér a viselkedési szabályok és törvények szerint működik, amelyek betartása által a lovak ötven millió éve élnek és túlélnek.
A ménes vezetője az alfa kanca. Ő az, aki felelős a ménesért, aki meghatározza, hogy hol egyenek, igyanak és pihenjenek. Ő neveli a növendék lovakat a ménes szabályai szerint, elfogadja a helyes viselkedést, és korrigálja a helytelent.
A lovak kommunikációja majdnem teljes egészében a testbeszédre épül. Ezt a nyelvet Monty „EQUUS”-nak nevezte el. A vadonban ez a kommunikáció nagyon ritkán jár hangjelzéssel, hiszen a túl hangos jelzés felhívná a ménesre a ragadozó figyelmét.
Menekülés és támadás
A lovak préda állatok, ezért a legelső reakciójuk veszély esetén a menekülés. Amikor egy ragadozóval találják szembe magukat, akkor azonnal a menekülés eszközéhez nyúlnak. A lovak természetes körülmények között ösztönösen 600-800 métert menekülnek, majd megállnak és újra megvizsgálják a helyzetüket. Ha már a veszély nem áll fenn, akkor fölösleges tovább futni, és energiát felhasználni. Ha úgy értékelik, hogy menekülésre nincs lehetőségük, akkor a teljes ellenállást választják minden testi adottságaikat felhasználva. Ezért nagyon fontos mindig figyelembe venni, hogy a lónak legyen lehetősége a menekülésre, ha valami újat, vagy félelmetest akarunk megmutatni, bemutatni neki. Ez a háziasított lovak mindennapjaiban is jelenlévő tulajdonság. Azt is szoktuk mondani, hogy a lovak „új fóbiásak”. Nagyon fontos észben tartanunk azt, hogy sohasem az ember dönti azt el, hogy mi az új és a félelmetes az adott ló számára.
A reagáló állat
A lovak úgynevezett reagáló állatok. Ami azt jelenti, hogy csak a jelen pillanat létezik a számukra. A jövőbe egyáltalán nem képesek előre gondolkodni, tervezni, viszont minden, ami a múltban történt az képek formájában elraktározódik és bármikor tudnak a jelenben lévő dolgokra a múltbeli tapasztalatok alapján reagálni. A lovak tehát képekben gondolkodnak, mivel nincs beszélt nyelvük. Temple Grandin állatviselkedéskutató professzor, aki Asperger-szindrómával született, számtalan könyvében és előadásában beszél arról, hogy mit jelent pontosan az, ha valaki képekben gondolkodik. Minden képhez tartozik egy pozitív vagy negatív asszociáció, amely eldönti az arra való reakciót. Az a tapasztalatom, hogy ahhoz, hogy egy ló - az emberek által elfogadhatatlan - viselkedését korrigáljuk legalább kétszer annyi alkalommal kell megismételni jól a kérést, mint ahányszor rosszul kérték tőle ahhoz, hogy a ló egyáltalán elgondolkodjon azon, hogy ezúttal valami másképp törtéhet.
Az energia megőrzés
A lovak legelés útján jutnak táplálékhoz. Miután a fűnek nagyon alacsony az energiatartalma és tápértéke, ezért naponta 18 órát kellene legeléssel eltölteniük ahhoz, hogy a szükséges energiát magukhoz vegyék. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy takarékoskodniuk kell az energiájukkal, a lehető legtöbbet kell abból megőrizniük. A vadonban az a ló, amelyik nem takarékoskodik az energiájával, előbb-utóbb éhen hal, mert az elvesztegetett energia pótlása több időt vesz igénybe, mint amennyi a rendelkezésére áll. Ezért a lovak mindig igyekeznek a lehető legkevesebb energia ráfordításával megoldani az eléjük állított feladatot. Ebből az következik, hogy a mi feladatunk az, hogy az általunk megfogalmazott célhoz vezető utat a lehető legkényelmesebbé alakítsuk a ló számára, így a ló saját maga választja az általunk mutatott utat. A fentiek értelmében a ló a pihenést természetes jutalomnak tekinti, míg a munkát használhatjuk negatív konzekvenciaként.
A kézből való etetés, jutalmazás
Szinte nem találkoztam olyan emberrel, aki ne akarta volna almával, répával jutalmazni, etetni a lovakat. A tulajdonosok nagyon nagy része minden találkozáskor visz valamilyen jutalomfalatot a lovának, amit a tenyeréből ad neki oda. Ezzel azonban több probléma is felmerül. Az egy nagyon fontos tény, hogy a ló nem ragadozó. Ezáltal nem kell neki sem levadászni, sem megőrizni a táplálékát. Elég, ha lehajol és letépi a füvet. Így a táplálékhoz kapcsolódó ösztön egészen más, mint a ragadozók esetében. Tehát nem elsődleges jutalom az étel. Ahogy fentebb említettem a lovak képekben gondolkodnak. Ha folyamatosan a kezünkből adunk valamilyen jutalmat, akkor az a kép raktározódik el a ló agyában, hogy az ember teste az étel egyik forrása. Számtalan lóhoz hívtak már, amelyik csipked, harap és semmilyen szintem sem tartja tiszteletben az ember személyes terét. Ez azért van, mert állandóan onnan jön a jutalomfalat. Arról nem is beszélve, hogy az emberhez kapcsolódó viszonyát az étel határozza meg, nem pedig a bizalom és megbízható vezetői szerep. Van olyan ló, amelyik igazán agresszív lesz a kézből etetés miatt, és vannak olyanok is, amelyet kevésbé, de én személy szerint egyáltalán nem javaslom ezt a fajta jutalmazást. Az embernek van az téves elképzelése arról, hogyha eteti a lovat, akkor a ló szeretni fogja. De ez sajnos egyáltalán nem igaz. A lovaknak megbízható és következetes vezető kell, és biztonság. Ezzel tudunk valódi partnerré válni. A répát, almát és egyéb jutalomfalatot pedig érdemes vödörbe, vagy etetőbe tenni, hogy semmiképpen se az ember testéhez kötődjön. És sajnos az sem fér bele, hogy néha kap kézből falatot, néha meg nem. Ezt a lovak sajnos nem tudják differenciálni.
A nyomásba dőlés
A ló egy másik nagyon fontos, ösztönös válaszreakcióját is meg kell ismerünk, mert szinte minden kérésünket napi szinten meghatározza. Ez a nyomásba dőlési reflex. Ez azt jelenti, hogy ha a ló testét valahol nyomás éri, akkor a ló ennek a nyomásnak az irányába dől, nem pedig elmozdul attól. Ezt az az ösztön magyarázza, ami a ragadozó támadása esetén lép életbe. Ha a lovat a vadonban megtámadja egy ragadozó és a farába csimpaszkodik és a ló az azonnali menekülést választaná, akkor a ragadozó a körmeivel kiszakítaná a ló bőrét, belső szerveit, így semmi esélye nem lenne a túlélésre.
Viszont, ha a támadáskor a ló az őt érő húzásba/nyomásba beledől, akkor van esélye testének a súlyát használni, ráülni a ragadozóra, és ha az fogást vált, akkor kihasználva a pillanatot, a ló elmenekülhet. Minél nagyobb fájdalommal jár a nyomás, annál inkább beledől a ló. És minél nagyobb stresszhelyzetben éri őt nagy nyomás, annál kevésbé fog tudni ellene mozdulni. Ha egy kiscsikót először próbálunk vezetni és túl nagyot húzunk a kötőféken, akkor szinte teljesen biztos, hogy a kiscsikó hátrahúzással reagál, gyakran hanyatt is veti magát, mert nem tudja, hogy a húzásra előre kellene mozdulni. De egy másik, nagyon egyszerű példa az, amikor az első lovas felül a csikóra és megpróbálja a lábai összezárásával elindítani a lovat. Erre majdnem minden ló megállással válaszol. Nagyon sokszor szinte „lefagynak”. A zablára való „rádőlés” is emiatt kezdődik el, vagy a klasszikus kötőfék szaggatás kikötés esetén, amit addig húz hátrafelé a ló, amíg el nem szakad. Amikor elszakad, akkor azonnali engedést kap a ló, ami megerősíti őt abban, hogy ezt kell csinálni. Természetesen meg lehet tanítani a lovakat arra, hogy a nyomás ellen mozduljanak. Monty Roberts egyik legfontosabb kiképző eszköze az úgynevezett kettős kötőfék, amelynek van egy olyan funkciója, hogy megfeszül a ló orrán egy plusz kötél, ami azonnal enged, ha a ló a nyomás felé lép és beleenged. Ha a kötőfék jól van felhelyezve, akkor semmilyen fájdalmat vagy sérülést nem okoz a lónak. Számomra minden ló képzésénél nélkülözhetetlen eszköz. De a nyomásra való engedést a testük minden részén be kell gyakorolni földről mielőtt felülünk a lóra.
És természetesen most is következetességre és türelemre van szükség ahhoz, hogy a lovat megtanítsuk az ösztönei ellen cselekedni.
A következő írásomban tovább ismerkedünk a ló látásával, az agyműködésük sajátosságaival és a tanulási mechanizmusokkal.
댓글