Büntetés vagy megértés - Monty Roberts írsása 

Az alábbi írás Montytól származik. Véleményem és a tapasztalataim szerint még mindig nagy félreértés van abból, hogy mit is jelent az erőszakmentes lókiképzés. Amikor elkezdtem tanulni Monty módszerét azt pontosan azért tettem, mert megértettem, hogy mi a módszer célja és küldetése.

A hozzám képzésre érkező lovak esetében is ezek alapján cselekszem. Mindig a ló jóléte a cél. Az, hogy megértse, hogy mit szeretnénk tőle. Legyenek pontos határok, amiket mindig kiszámíthatóan és következetesen betartunk, mert az biztonságot és bizalmat szül.

Monty gondolatait szeretettel tolmácsolom.

Az egyik ember büntetése egy másik ember megértése

A pozitív és negatív megerősítés magyarázata és leírása során szükségesnek érzem, hogy kifejtsek néhány olyan fogalmat, amelyeket a viselkedés tanulmányozása során használunk. Szeretném, ha a világ megőrizné a gondolataimat a viselkedést befolyásoló tényezőkkel kapcsolatban a Monty Roberts-módszer rendszerén belül.

Nagyon lényeges, hogy tudjuk, hogy mi az erőszak az én megfogalmazásom szerint, mielőtt megmagyaráznánk a büntetés, a jutalom, a negatív vagy a pozitív megerősítés fogalmait. Az én világomban az erőszak azt jelenti, amikor egy ember egy másik emberrel kapcsolatban olyan kényszerítést alkalmaz, amelynek célja a viselkedés megváltoztatása. Ez a tett, cselekedet lehet szándékos agresszió, mint például más ember megütése, de lehet üvöltözés, fenyegetés, megalázás is.

A világban - Monty Roberts szerint – az, ha egy ember szalad egy füves területen dél felé és egy másik szembejön észak felé, és a dél felé rohanó úgy dönt, hogy összeütközik a szembejövővel és leteríti őt a földre, még nem feltétlenül számít erőszakos tettnek. Ha ezek közül az emberek közül az egyik fekete, a másik fehér mezt visel és ez egy rugby meccs, ahol mindkét csapat egy pontosan megfogalmazott szabályzat szerint játszik, akkor ez valószínűleg nem erőszak. Ugyanakkor, ha az egyikük úgy dönt, hogy az ellenfél egyik játékosának beletapos az arcába, az egyértelműen erőszak.

Amikor lovak képzése közben valaki szándékosan fájdalmat okoz a lónak abból a célból, hogy kontrollálja a ló viselkedését, az szintén erőszak.

Amikor valaki felveszi a szárakat, hogy irányítsa a lovat, akkor a lovas ezt egy negatív megerősítés céljából alkalmazza. Ha a ló ezután együttműködik, akkor a lovas elengedi a szárakat, ezzel jutalmazva a lovat a megfelelő viselkedésért. A zablára nem úgy tekintek, mint erőszakos vagy büntető eszközre. Ugyanez a véleményem a kötőfékkel kapcsolatban is. Valójában egy kerítés vagy egy vezetőszár esetleg lehet egy negatív megerősítésre szolgáló eszköz. A negatív megerősítés fogalma nem jelent rossz bánásmódot. Negatív megerősítés nélkül szinte semmilyen bánásmód nem jöhetne létre.

Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk fogalmazni a negatív és pozitív megerősítés fogalmát, ismét vissza kell térnünk a definíciókhoz. Negatív megerősítés annyit jelent, hogy ELVESZÜNK valamit a lóval való „beszélgetésünk” folyamatából, a pozitív megerősítés pedig annyit, jelent, hogy a „beszélgetéshez” valamint HOZZÁADUNK. A kutatóknak soha nem állt szándékában azt állítani, hogy a negatív megerősítés egyenlő a durva bánásmóddal.

Az elmúlt években robbanásszerűen megnőtt az érdeklődés az erőszakmentes képzési módszer iránt, amely olyan hiányos képzettségű emberek megjelenését eredményezte, akik rövid úton megváltozatták a kutatók negatív megerősítéssel kapcsolatos eredeti meghatározásait. Ezek az emberek azt sugallták, hogy: ”A negatív megerősítés rossz dolognak hangzik, ezért megállapíthatjuk, hogy rossz dolgot is jelent.” Ez a fogalom teljes félreértelmezése.

A díjlovaglásban a pálca használata elengedhetetlen a kiképzés egyes szakaszaiban valamint a versenyek közben. A legtöbb díjlovas tartózkodik attól, hogy fájdalmat okozzon a lovának, és a pálcát kizárólag kommunikációra, egyes manőverek megtanítására használja. Nem kérdéses, hogy ez a negatív megerősítés egyik formája, de egyáltalán nem számít sem büntetésnek, sem erőszaknak.

A fogathajtásban hosszú fogathajtó ostorral kommunikál a hajtó a lovakkal. Ez az ostor tudna fájdalmat okozni, de legtöbbször ezeket is kommunikációs céllal használják. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy azt szeretném, ha senki sem úgy osztályozná ezeket, mint erőszakot, hanem úgy, mint negatív megerősítést. Fogunk beszélni a sarkantyúról és a csizmáról is, mindkettő negatív megerősítésre szolgál. Mindkettőt lehet fájdalom okozására használni, de csak abban az esetben számítanak erőszaknak.

Úgy döntöttem, hogy a „büntetés” szót minden általam kiadott leírásból, és minden általam végezett munkából kihagyom. Sokkal inkább a „fegyelmezést” használom, amikor negatív következményre utalok egy negatív, nem megfelelő cselekedet kapcsán. A „büntetés” szóval az a problémán, hogy olyan eseményt foglal magában, amit csak erőszaknak tudok nevezni. A „fegyelmezés”-ről általában az a gondolat, hogy sokkal szelídebb formája a negatív viselkedésre adott negatív következménynek. Én abban hiszek, hogy minden negatív tettet negatív következménynek kell követnie, de mindig erőszak nélkül. A szerződéses rendszer, amit a gyerekeknél használok, egy jó példája a kölcsönös megállapodásnak, amelyben elfogadásra kerül az, hogy a negatív tetteket negatív következmény (fegyelmezés) követi. A gyerekek esetében ez egy írott szerződés, amit mindkét fél aláír.

A lovak esetében ezt addig kell ismételni hiba nélkül, amíg létrejön egy ugyanilyen szerződés.

A ló nagyon hamar megérti, hogy melyik mozdulata vagy tette elfogadhatatlan, ha az adott tettet folyamatosan erőszak nélküli fegyelmezés követ. A ló arra fog törekedni, hogy a negatív viselkedést abbahagyja és egy olyan viselkedés vagy tett váltsa azt fel, ami pozitív következménnyel jár. Rájöttem arra, hogy egy ló pontosan olyan gyorsan érti meg és ért egyet egy ilyen szerződéssel, mint egy kilenc-tíz éves gyerek.

Hadd meséljek el egy szituációt egy lóval, amelyikkel nemrég foglalkoztam. Ez a ló valamilyen oknál fogva azt csinálta, hogy amikor kiugrott a startgépből, azonnal jobb oldalra ugrott, egészen a pálya legszéléig, lelassított és egyáltalán nem akart előre menni. A legtöbb tradicionális képzési módszerben az lenne a tanács, hogy addig kell ütni a ló jobb oldalát pálcával, amíg vissza nem megy a baloldalra, majd a farát kell ütni, hogy előre menjen. Véleményem szerint ez teljes mértékben hasztalan és az igazat megvallva, pont az ellenkezőjét lehet vele elérni.

Én azt mondtam a lovasomnak, hogy, amikor a ló elugrik jobbra, akkor azonnal húzza a lovat még jobban jobbra, egészen pici jobb kiskörre fogva a lovat, viszonylag gyors ügetésben vagy vágtában, kényelmetlenül. Ezzel azt akartam megmutatni a lónak, hogy a pálya jobb széle egy nagyon kényelmetlen hely, kellemetlen ott lenni, és hogy ezáltal felismerje, hogy a pálya belső részén lenni sokkal kényelmesebb. Három-négy hét után nagy változásokat értünk el.

Ha a lovat ütöttük volna pálcával, talán egy párszor félelemből elindult volna balra, de véleményem szerint ez egy háború kezdete lett volna és a lóban olyan gyűlöletet alakított volna ki, amelyet nem lehet kezelni. Amikor felvesszük a harcot egy lóval és elkezdünk küzdeni vele, akkor ne felejtsük el, amikor ő is elkezd küzdeni, hogy sokkal nagyobb és gyorsabb, és azt a harcot az embernek lehetetlen megnyernie. Elérni azt a lónál, hogy hagyja abba ezt a negatív viselkedést, sokkal hatásosabb, mint ha kényszerítenénk rá.

Befejezésképpen hadd magyarázzam meg a PIC NIC fogalmát, amely nagyon hatásos, ha gyerekekkel vagy lovakkal foglalkozunk. A rövidítés a következőt jelenti: Positive Instant (azonnali) Consequences (következmények) és Negative Instant (azonnali) Consequences (következmények). Ha valaki szeretne lóhoz értő emberré válni, akkor nagyon fontos, hogy egyetértsen a PIC NIC elméletével és hiba nélkül megvalósítja a megállapodást. A legtöbb tudós azt vallja, hogy körülbelül három másodpercünk van arra, hogy pozitívan vagy negatívan válaszoljunk egy cselekedetre és nem szabad elfelejteni, hogy ha nem válaszolunk, az egyenértékű azzal, hogy helyeseljük a cselekedetet.