Keresés
  • Pataky Kata

Problémamegoldás - Martin Black írása


Különböző módokon lehet kezelni azokat a problémákat, amelyekkel lovainkkal kapcsolatban szembesülünk. Az emberek sokszor tapasztalt lókiképzők által kiadott oktatóvideókhoz vagy könyvekhez fordulnak segítségül. Ez a megoldás is jó lehet abban az esetben, ha a probléma megfelelően lett diagnosztizálva és a helyes megoldást megfelelően alkalmazzák. Azonban ha valami félreértés van, vagy a megoldást helytelenül alkalmazzák, akkor csak annyi kérdés marad, hogy mekkora károkat fognak okozni. ​ A probléma helyes azonosítása fontos az elemzés során. Először meg kell határoznunk az okot. Az probléma okának megszüntetésével maga a probléma is sokszor eltűnik. Ahhoz, hogy pontosan meg tudjam határozni a lóval kapcsolatos problémát három alapvető kérdést kell feltennem: Tudja a ló, hogy mi a feladat?, Megfelelő szinten motivált-e a ló?, Megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy nem álljunk a ló útjába? Azzal, hogy lehetséges válaszokat adunk ezekre a kérdésekre, és külön foglalkozunk velük, minimalizálhatjuk a ló összezavartságát, és hatékonyabban tudunk rámutatni a problémákra, azok megfelelő kezelése érdekében. Amikor a ló először érti meg, hogy mi a feladata, akkor a zavartság helyét felváltja a bizalom. ​ Ha a ló össze van zavarodva, akkor olyan területeken kell dolgoznunk és pozitív tapasztalatot adnunk neki, amit már ismer és amiben magabiztosan teljesít, vagy térjünk át néhány olyan új területre, amelyek kapcsolatban állnak a kívánt feladattal. Itt a tapasztalat a fő összetevő. Nem csak a munka elvégzése a lényeg, hanem az, hogy különböző sebességgel és feltételekkel végezzük el azt. Ennek érdekében először azt tehetjük, hogy a munkát egyszerűvé és meglehetősen kifizetődővé tesszük azzal, hogy minden apró erőfeszítést nagy engedéssel jutalmazunk. Aztán elkezdhetjük fokozni a kérést, hogy nagyobb erőfeszítést kérjünk a lótól, és nehezebb helyzetekbe helyezzük. Ez építi az ő bizalmát: amikor rájön, hogy függetlenül attól, hogy mennyi erőfeszítést kell tennie, vagy hogy a helyzet milyen nehéz, akkor is jól érzi magát a feladatban. Ha a ló bármilyen zavart mutat, akkor ki kell értékelnünk, hogy le kell-e lassulnunk, és több időt kell-e adnunk neki a gondolkodásra vagy egy számára kényelmesebb ütemben több tapasztalatra van szüksége, mielőtt a következő szintre lépnénk. És pontosan itt kapcsolódik be a „motiváció”. Nem gyorsíthatjuk fel a folyamatot, és nem dolgoztathatjuk tovább a lovat anélkül, hogy biztos ne lenne abban, hogy helyesen végzi el a feladatot. Abban az esetben, ha annak ellenére emeljük a kérés szintjét, vagy további erőfeszítéseket kérünk, hogy a ló még nem biztos a feladatban, akkor ez arra fogja motiválni őt, hogy az adott helyzetből, feladatból inkább kilépni, elmenekülni akarjon. Ilyenkor viszont ha meglátjuk azt, hogy a ló abba az irányba kezd el gondolkodni, amerre a feladat megoldása van, akkor azonnal engedéssel kell jutalmazni. A motiváció ebben az esetben nem feltétlenül jelenti azt, hogy több erőfeszítést vagy gyorsabb feladatvégrehajtást kérünk a lótól, különösen akkor, ha a ló már amúgy is túl elfoglalt azzal, hogy hová, mikor és milyen sebességgel kérjük a lábait. Ha inkább egy helyben állást, vagy lassú lépést kérünk ahelyett, hogy össze-vissza mozgatnánk őt magunk körül, akkor ez arra fogja késztetni, hogy lelassuljon és lazítson egy kicsit. A ló motiválása tehát ebben az esetben azt jelenti, hogy az energiát a megfelelő szintre - felfelé vagy lefelé - kell a megfelelő ideig mozdítanunk. Amikor azt mondom, hogy ne álljunk a ló útjába mentálisan, akkor azt úgy értem, hogy a befolyásunk a lóra megerősítő jellegű ahelyett, hogy fizikailag és mentálisan gátolnánk őt. Ha mentálisan túl nagy nyomást helyeztünk rá, vagy megfélemlítjük, akkor a ló túl feszesen és túl gyorsan fog mozogni. Ez arra is késztetheti, hogy csak reagáljon, ahelyett, hogy értékelné és átgondolná azt, hogy hogyan kezelheti a helyzetet. Nagyon leszabályozott helyzetben a ló pánikba eshet valamiért, amiben nem biztos. De olyan helyzetben, amikor a túlélési ösztön még nem lép működésbe, előtérbe kerülhet a kíváncsisága, ezáltal a lónak lehet egy olyan tapasztalata, amely miatt készségesebben fogja legközelebb megismételni a feladatot. Itt ismét nagyon megbecsülendő a ló bizalma. És ekkor jön be a másik tényező, hogy ne álljunk a ló útjába fizikailag sem. Ez azt jelenti, hogy nem akadályozzuk meg a lovat a mozgásban vagy azt a természetes módot, amellyel egyensúlyban tudja tartani magát. Amikor a ló fejét és a nyakát olyan pozícióba kényszerítjük, amiben egyébként nem tartaná magát ha mi nem ülnénk rajta, akkor nem megerősítő hatással vagyunk rá, hanem gátoljuk őt. Amikor a hátán levő súlyunk a megfelelő helyen van a ló egyensúlyához és a mozgásához képest, akkor támogatjuk és erősítjük őt. Amikor zavarjuk és torzítjuk a természetes egyensúlyi középpontját akkor gátoljuk őt a szabad mozgásban. Akkor tudjuk a leginkább segíteni és támogatni őt, amikor megtanuljuk érezni azt a pontot, vagy azt a helyet, ahol a súlyunkat úgy pozícionálhatjuk, hogy a ló mozgásának pozitív hatása maximalizálódjon. Súlyunk minden irányban befolyásolja a ló súlypontját, akár előre hátra, jobbra, balra mozdítjuk őt vagy ezen irányokat összetett mozgáskombináció során kérjük. Minél nagyobb felelősséget tudattal vagyunk afelé, hogy milyen hatással vagyunk a lóra, annál könnyebben találhatunk megoldásokat a problémáinkra. Amikor a ló tudja, hogy mit kell csinálni, érti a feladatot, akkor összezavarodás helyett bizalom lesz benne. A ló motiválása pedig azt jelenti, hogy az energiát a megfelelő szintre - felfelé vagy lefelé – és a megfelelő ideig kell mozdítani. És nem állunk a ló útjába sem fizikailag sem szellemileg. Az arra való törekvést, hogy ezt a három összetevőt felismerjük és megtartsuk a jó út felé, hogy minimalizálni tudjuk problémamegoldási dilemmáinkat.

Az eredeti cikk itt olvasható:

https://martinblack.net/on-the-road-with-martin-black/problem-solving.html


#MartinBlack

10 megtekintés0 hozzászólás