Kedves Kata és Gergő!
Érdeklődéssel olvastam Kata beszámolóit a Monty farmon szerzett élményeiről, tapasztalatairól a Lovasok.hu blogjában. Örömmel értesültem arról is, hogy Monty Roberts módszere alapján elméleti és gyakorlati tanfolyamokat terveztek indítani az ország különböző lovardáiban. Jó dolog, hogy aki most ismerkedik a ló és lovaglás csodálatos világával akár gyermekként, akár felnőttként, már a kezdet kezdetén megismerhet egy másik utat, a természetes lovaglás, lóidomítás módszerét.
Nosztalgiával, és egyben fájdalommal gondolok vissza hobby lovas életemre, aminek sajnos egy súlyos lovas baleset miatt elszenvedett koponyatörés, és bal oldali hallásvesztés vetett véget. Mivel idén tavasszal az engem ért trauma ellenére nagy boldogságomra visszatértem a lovak közé, nyilván mert így kellett lennie, gyakran elgondolkodom azon, hogy ha akkor tudomásom lett volna arról a bizonyos másik útról amin ti is elindultatok, talán elkerülhető lett volna ami történt. Akkor a 10 év lónélküliség helyett sok olyan élményt szerezhettem volna amit most igyekszem legalább részben bepótolni. Megismerhettem volna azt az örömöt, amit nem feltétlenül a ló hátán, hanem a velük való földi kommunikációban él át az ember. Megtanulhattam volna nem csak szeretni, hanem okosan szeretni a lovakat, Istennek ezeket a csodálatos teremtményeit.
Furcsa és talányos az élet. Úgy látszik egy súlyos balesetnek kellett rádöbbentenie arra, hogy én CSAK szerettem a lovakat, anélkül, hogy ismertem volna őket . Nem tanultam meg "lóként" gondolkodni, mert nem is tudtam, hogy ez lehetséges. Emberi logikával akartam beleélni magam annak a 3 éves gyönyörű haflingi csikónak a helyzetébe is, akinek első tereplovasaként akár az életemet is otthagyhattam volna akkor az erdőben. Ha ismertem volna őket, ősi ösztöneik által vezérelt testbeszédüket, reakcióikat, akkor nem követek el akkora hibát. Most már tudom, milyen buta és vakmerő döntés volt elvállalni, hogy én legyek az első lovasa Vilmának.
Én, aki ugyanolyan zöldfülű voltam a lovak világában, mint amennyire zöldfülű hátasló volt ő. S a szakképzetlen lovas és ló a legrosszabb, legveszélyesebb párosítás! Drága árat fizettem a tévedésemért. Ezért szeretném most, az én nagy újrakezdésem után minél jobban megérteni az equust, a lovak nyelvét, s ezáltal megpróbálni nem csupán szeretni, hanem megérteni őket. Megérteni azt a testbeszédet amivel üzennek nekünk embereknek, lovasaiknak. Azokat a néha alig észrevehető jelzéseket, amivel közvetítik nekünk érzelmeiket, s amelyek rejtve maradnak mindazok előtt, akik csak sporteszköznek tekintik őket, vagy múló szórakozásnak a velük eltöltött időt.
Őszintén kívánok nektek sok sikert azon a bizonyos másik úton a lovakkal, a lovakért, s értünk, lószerető lovasokért. Bízom benne, hogy így majd egyszer, nem is túl sokára eljön az az idő amikor bátran nézhetünk a lovak szemébe, és az állatvédelem, a lóvédelem nem csupán kevesek úri huncutsága lesz.
"Mert a lovak szemében tükröt látok, s a tükörben önmagam."
Üdvözlettel:
Vilcsek Adrienne
Gödöllő
Nosztalgiával, és egyben fájdalommal gondolok vissza hobby lovas életemre, aminek sajnos egy súlyos lovas baleset miatt elszenvedett koponyatörés, és bal oldali hallásvesztés vetett véget. Mivel idén tavasszal az engem ért trauma ellenére nagy boldogságomra visszatértem a lovak közé, nyilván mert így kellett lennie, gyakran elgondolkodom azon, hogy ha akkor tudomásom lett volna arról a bizonyos másik útról amin ti is elindultatok, talán elkerülhető lett volna ami történt. Akkor a 10 év lónélküliség helyett sok olyan élményt szerezhettem volna amit most igyekszem legalább részben bepótolni. Megismerhettem volna azt az örömöt, amit nem feltétlenül a ló hátán, hanem a velük való földi kommunikációban él át az ember. Megtanulhattam volna nem csak szeretni, hanem okosan szeretni a lovakat, Istennek ezeket a csodálatos teremtményeit.
Furcsa és talányos az élet. Úgy látszik egy súlyos balesetnek kellett rádöbbentenie arra, hogy én CSAK szerettem a lovakat, anélkül, hogy ismertem volna őket . Nem tanultam meg "lóként" gondolkodni, mert nem is tudtam, hogy ez lehetséges. Emberi logikával akartam beleélni magam annak a 3 éves gyönyörű haflingi csikónak a helyzetébe is, akinek első tereplovasaként akár az életemet is otthagyhattam volna akkor az erdőben. Ha ismertem volna őket, ősi ösztöneik által vezérelt testbeszédüket, reakcióikat, akkor nem követek el akkora hibát. Most már tudom, milyen buta és vakmerő döntés volt elvállalni, hogy én legyek az első lovasa Vilmának.
Én, aki ugyanolyan zöldfülű voltam a lovak világában, mint amennyire zöldfülű hátasló volt ő. S a szakképzetlen lovas és ló a legrosszabb, legveszélyesebb párosítás! Drága árat fizettem a tévedésemért. Ezért szeretném most, az én nagy újrakezdésem után minél jobban megérteni az equust, a lovak nyelvét, s ezáltal megpróbálni nem csupán szeretni, hanem megérteni őket. Megérteni azt a testbeszédet amivel üzennek nekünk embereknek, lovasaiknak. Azokat a néha alig észrevehető jelzéseket, amivel közvetítik nekünk érzelmeiket, s amelyek rejtve maradnak mindazok előtt, akik csak sporteszköznek tekintik őket, vagy múló szórakozásnak a velük eltöltött időt.
Őszintén kívánok nektek sok sikert azon a bizonyos másik úton a lovakkal, a lovakért, s értünk, lószerető lovasokért. Bízom benne, hogy így majd egyszer, nem is túl sokára eljön az az idő amikor bátran nézhetünk a lovak szemébe, és az állatvédelem, a lóvédelem nem csupán kevesek úri huncutsága lesz.
"Mert a lovak szemében tükröt látok, s a tükörben önmagam."
Üdvözlettel:
Vilcsek Adrienne
Gödöllő
